Rólunk – Egy Cipőben Cegléd

Ismerje meg egyesületünk céljait és az alapítótagokat

Az Egy cipőben – Cegléd Sportegyesületet 10 lelkes, sportszerető és az egészséges életmód iránt érdeklődő ember hívta életre, mellyel céljuk, hogy erősítsék és bővítsék a helyi és környékbeli sportbaráti közösséget.
Lehetőséget szeretnénk teremteni a kapcsolódásra, a közös mozgásra, az élményszerzésre és egymás támogatására. Hiszünk abban, hogy a sport nemcsak az egészségről szól, hanem az emberi kapcsolatokról, a közös célokról és az összetartozás erejéről is.
Szeretnénk olyan programokat, eseményeket és közös sportélményeket szervezni, amelyek mindenki számára nyitottak, kortól és teljesítménytől függetlenül.

Ha te is szereted a mozgást, az aktív kikapcsolódást és egy támogató közösség részese lennél, tarts velünk!

Csapatunk elkötelezett futói

Ismerjétek meg azokat a lelkes tagokat, akik életre keltik futóegyesületünk szellemét.

Kántor Viktória

Sziasztok, Kántor Viktória vagyok!

Gyermekkorom óta az életem része a mozgás. A jazzbalett, a foci és a kézilabda szeretete már kisiskolásként elkísért, és bár a tanulás és a munka egy időre más irányba terelt, a sport iránti lelkesedésem sosem kopott meg. A foci iránti rajongásomat a bátyámnak köszönhetem, és a mai napig örömmel rúgom a labdát.

Amikor hosszabb időt Angliában töltöttünk, belépett az életembe a futás. Akkor még nem tudtam, hogy egy rövid kaland lesz-e vagy hosszú szerelem, de azóta is kitartunk egymás mellett. Hazaköltözésünk után megismertem a CrossFit és a Funkcionális edzések világát, amelyeknek változatossága azonnal magával ragadott.

Tovább olvasom…

A futás közben pedig újabb kihívásokra találtam: jött a terepfutás, a Spartan-versenyek, majd a Hyrox. Egyesek szerint divat, szerintem egy futónak az egyik legjobb lehetőség a fejlődésre.

Folyamatosan keresem az új kihívásokat, de számomra nem csak a teljesítmény fontos. Hiszek abban, hogy a sport összehozza az embereket, közösséget épít, barátságokat teremt, és örömet ad minden korosztálynak.
Ezért is született meg ez az Egyesület is. Szervezőtársaimmal azon dolgozunk, hogy a sport ne kényszer, hanem élmény legyen. Szeretnénk minél több érdekes és aktív programot létrehozni, ahol nem mindig az időeredmények és a számok a legfontosabbak, hanem a mozgás öröme, az együtt töltött idő és egy szeretetteljes közösség építése.

Lengyel Dániel

Lengyel Dániel vagyok, vállalkozó és családapa. Őszinte leszek én sosem voltam a sportok szerelmese. Ha lehetett inkább a pihenést választottam és nem aktív pihenésre gondolok. Mindig tudtam, hogy kellene, de a kényelem általában győzött. Kedves párom és társam, Kántor Viktória viszont a tökéletes ellenpólusom ebben a témában így az elmúlt években elkezdtem sportolni az ő példája és kitartása alapján és a Crossfit/Funkcionális fitness felé fordultam. Szoktam futni is, de csínján bánok vele. Nem kell túlzásokba esni. Nagyon sokat fejlődtem és tudom ez a jó út, ha hosszú egészséges életet szeretnék. Az Egyesület remekül összehozza az embereket, szuper értékeket teremt ezért szívesen támogatom az Egyesületet amivel van lehetőségem.

Marosvári Márta

Az első kilométereket még általános iskolásként tettem meg, amikor testnevelő tanárom ösztönzésére az atlétika és a mezei futóversenyek világába csöppentem. Bár középiskolás éveimben a kosárlabda került előtérbe, a futás szeretete sosem tűnt el igazán. A főiskolai évek alatt újra futócipőt húztam, és kilométerről kilométerre építettem fel magam. Hazatérve Ceglédre a futás ismét mindennapjaim részévé vált, a CVSE salakos pályája pedig szinte a második otthonom lett. A fejlődés, a versenyek izgalma és a futóközösség összetartó ereje hamar magával ragadott. Az évek során számos versenyen álltam rajthoz, szép eredményeket értem el, miközben rengeteg inspiráló embert ismerhettem meg és felejthetetlen élményeket szereztem. A futás mellett kiegészítő sportként a kerékpározás is fontos szerepet tölt be az életemben, kiváló kiegészítője az edzéseknek és remek lehetőség az aktív kikapcsolódásra. Hiszek abban, hogy a sport megtanít kitartani, célokat kitűzni és újra meg újra túllépni a saját határainkon.

„Nem a célvonal a legfontosabb, hanem az út, amely odáig vezet.”

Pálinkás Norbert

Pálinkás Norbert – 3 gyerekes apuka / mérnök / futóbolond.
Az első komolyabb km-t egy UB csapat keretein belül tettem, kb 12 évvel ezelőtt. Főleg a csapattal együtt futás, élmény volt a meghatározó.

Majd 7 évvel ezelőtt jött a „mi lenne ha ketten futnánk körbe a Balatont?” kérdésre elkezdtem komolyabban készülni. Persze teljesen ismeretlen terület, de foglakoztatott, hogyan is tudnék egyre többet és többet futni. Azóta a futás életem részévé vált.

Család és munka mellett nem egyszerű, még a napi edzést is beiktatni, de azért nem lehetetlen.

Mérnök révén, minden futásom kielemzem, nézem hol tudnék még faragni a teljesítményemen, hol van fejlődési potenciál.

Gyerekeim is ezt látják, a mozgás életük részévé válik, ami a mai világban nagyon fontos.

Maga a futás szerintem elég magányos sport, de a futóközösség az egészen más. Közös élmények, csapatszellem nagyon fontos

Körmendi Judit

Sziasztok. Gimnáziumi éveimben rendszeren kosaraztam, így a sport/verseny nem áll távol tőlem. Elmúlt 15 évben „maradt” a kerékpározás a hegyekben, Balatonnál. Valamint sokszor voltam mint kerékpáros kísérő az UB-ken is. Mostanában hetente 1-2 alkalommal próbálok beszúrni egy kis spininget. 3 gyerek mellett az én idő, ezáltal a sport a háttérbe szorul, de idővel ahogy nőnek a gyerekek, ez az arány a sport javára növekedni fog. (legalább is remélem )

Pop Carmen és Seres Gyula

Sziasztok! Pop Carmen vagyok, 45 éves. A sport már iskolás korom óta fontos része az életemnek, de az igazi „berobbanás” a második kislányom születése után következett. Akkoriban megfogalmazódott bennem, hogy „valamit kellene csinálni”, és ekkor talált rám a Body Rope. Klárival már akkor ismertük egymást, és az ő ajánlására csatlakoztam ehhez a fantasztikus közösséghez. Közel hét éven keresztül rendszeresen rope-oztam, és nemcsak maga a mozgás ragadott magával, hanem az a közösség is, amely befogadott, támogatott és folyamatosan inspirált. Olyannyira, hogy idővel bennem is megszületett a vágy, hogy másokat motiváljak és edzőként adjak vissza abból, amit én is kaptam. Így 2019-ben csoportos fitnesz instruktor végzettséget szereztem, és néhány éven keresztül a főállásom mellett órákat is tartottam. Igazából a futás iránti szeretetem is ebben az időszakban kezdődött. Aztán jöttek a kihívások. Az első komolyabb futós megmérettetésem a Brutálfutás volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Szuper élmény volt!

Aztán jött a többi… és még több. Az az érzés, amit a futás, a versenyek hangulata, a célba érkezés és a közösség ad, nehezen önthető szavakba. Talán csak az érti igazán, aki maga is átélte már.

Tovább olvasom…

Mindezek mellett számomra a futás és a tudatos, aktív mozgás sokkal többet ad. Lelki feltöltődést jelent, segít kiszakadni a hétköznapokból, és olyan erőt ad, amelynek köszönhetően újra és újra képes vagyok túllépni a saját határaimon. Minden egyes futás emlékeztet arra, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint azt elsőre gondolnánk. Hiszem, hogy a kitartás, a mozgás szeretete és az egészségtudatos életmód minden életkorban értéket képvisel, és fontosnak tartom azt is, hogy a fiatalabb generáció számára jó példát mutassunk. Ebben a szemléletben osztozik a párom is. Az egyesület tagjaként velem együtt érkezik Seres Gyula is, akivel immár 25 éve osztjuk meg az életünket. Bár sporttal kapcsolatos törekvéseimben mindig csendesen, a háttérből volt jelen, támogatására és biztatására az évek során mindvégig számíthattam.

Munkájából adódóan egész nap mozgásban van, emellett elkötelezett híve az egészséges életmódnak és a rendszeres reggeli mozgásnak. Fiatalabb korában hosszú éveken át kungfuzott, és bár ezt a sportot a munka és más elfoglaltságok miatt abba kellett hagynia, a mozgás szeretete máig elkíséri. Nagy örömmel csatlakoztunk a Futós Sportegyesülethez, hiszen hisszük, hogy a közösség ereje, egymás támogatása és bíztatása valamint a közösen megélt élmények még értékesebbé teszik ezt a közösséget.

Nagy Attila (Kozi)

Gyerekkorom óta nehezen tudok egy helyben ülni, ezért a sport mindig része volt az életemnek. Fociztam, atletizáltam és birkóztam is, szép eredményeket sikerült elérnem bennük. A sport iránti szeretet felnőttkoromban sem múlt el, pedig mentőszakápolóként a munkám is bőven tartogat kihívásokat. A család mellett azonban mindig igyekeztem időt szakítani a mozgásra.

A futással hobbi terepfutóként kezdtem komolyabban foglalkozni, és hamar megszerettem azt az érzést, amikor az ember önként fut fel egy dombra, majd utána azon gondolkodik, hogy ez vajon jó ötlet volt-e. A terepfutás mellett hosszú ideig a Spartan versenyek is a kedvenceim közé tartoztak, ahol a futást némi sárban csúszással, akadálymászással és komfortzóna-rombolással lehetett színesíteni. Emellett a foci hobbi szinten továbbra is megmaradt, amit időnként crossfittel egészítettem ki.

Később csatlakoztam a feleségem által szervezett Marlinok futócsapathoz, és azóta is együtt gyűjtjük a kilométereket. Természetesen nálam is voltak kisebb-nagyobb kihagyások, újrakezdések, fogadalmak és „holnaptól komolyan veszem” időszakok, de a sport valahogy mindig visszatalált hozzám.

Nagy öröm számomra, hogy alapító tagként részese lehetek ennek a közösségnek. A futás számomra nemcsak sport, hanem feltöltődés, kikapcsolódás, küzdelem és egy olyan közeg, ahol jó emberekkel együtt lehet célokat kitűzni, fejlődni és közben jól érezni magunkat.

Korondi Áron

A futás gyerekkorom óta része az életemnek. Az UTE atlétájaként kezdtem, majd hosszabb kihagyás után felnőttként találtam vissza hozzá. Azóta a futás nemcsak hobbivá, hanem életformává vált.

Nem vagyok profi sportoló. Dolgozó emberként, család és hétköznapi kötelezettségek mellett készülök a versenyeimre, ezért pontosan tudom, milyen kihívást jelent időt találni az edzésekre, amikor az embernek munka, család és ezer más feladat mellett kell helytállnia.

A hosszabb távok vonzanak. Szeretem azt a folyamatot, amikor az ember lépésről lépésre fedezi fel, hogy sokkal többre képes, mint amit korábban gondolt magáról. A futás számomra nem elsősorban az eredményekről szól, hanem a kitartásról, a fejlődésről és arról az örömről, amit egy jól sikerült edzés vagy verseny ad.
Különösen fontosnak tartom megmutatni, hogy a kor önmagában nem korlát. Negyven felett is lehet fejlődni, új célokat kitűzni, és akár jobb formába kerülni, mint valaha. Ezt nap mint nap a saját példámon keresztül tapasztalom meg.

A futóegyesületben egy olyan közösséget szeretnék építeni, ahol nem az számít, ki milyen gyors, hanem az, hogy szereti-e a futást. Legyen szó az első öt kilométerről, egy félmaratonról vagy egy ultratávról, minden megtett kilométer ugyanannyit ér.

Nagy Klára

Nagy Klára vagyok, (még két hónapig) 39 éves, háromgyermekes anyuka, feleség, dolgozó nő, és egyike azoknak, akik idővel rájöttek, hogy a sport sokkal többről szól, mint a centikről vagy a kilókról. Számomra ma már az egészségem, a mentális jóllétem és a közösséghez tartozás egyik legfontosabb eszköze.

A sporttal való kapcsolatom régre nyúlik vissza: általános iskolában testnevelés tagozatos voltam, így nyolc éven keresztül meghatározó része volt az életemnek. Aztán hosszú időre teljesen háttérbe szorult, amíg főiskolás koromban egy egészségügyi probléma miatt el nem kezdtem futni. Ez olyan pozitív változásokat hozott, hogy hamar beleszerettem a futásba és az egészséges életmódba. Sajnos ez egy idő után túlzásba fordult, és az orthorexia csapdájába estem. Ahhoz, hogy ebből kilábaljak, ismét távolabb kellett lépnem a sporttól.

A következő fordulópontot a közelgő esküvőm jelentette, amikor újra visszataláltam a mozgáshoz. Ekkor kezdődött egy tízéves bodyrope szerelem, amely mellett a futás végig ott maradt az életemben, mint legjobb és legolcsóbb mentálhigiénés terápia.

2019-ben egy hirtelen ötlettől vezérelve eldöntöttem, hogy körbefutnám a Balatont csapatban. Összeszedtem a futni szerető ismerőseimet, és megszületett a Marlinok csapata. Azóta ők a második családom. A közös élmények, a mindennapi kapcsolattartás, az egymás felé nyújtott motiváció és támogatás olyan köteléket hozott létre közöttünk, amiért végtelenül hálás vagyok. És büszke csapatkapitány.

Tovább olvasom…

Azóta csak annyi időre távolodtam el a sporttól, amíg terhes voltam és meg nem szültem a két kisfiamat. Bár még velük a pocakomban is teljesítettem egy-egy futóversenyt, és szülés után négy héttel már ismét futócipő volt a lábamon. Nem azért, mert muszáj volt, hanem mert hiányzott.

Aktívan részt veszek a városi futó- és sportrendezvényeken, és igyekszem magammal rángatni a családot, a barátokat, a kollégákat és nagyjából bárkit, aki elég közel merészkedik hozzám.

Közben az élet egy új szerelemmel is megajándékozott: a kézilabdával. A lányom kézilabdázása miatt rendszeres vendég lettem a lelátón. Az ott „unatkozó” anyukákból aztán megalakult a CápAnyák amatőr csapata. Ami kezdetben jó bulinak indult, mára heti három edzéssel, edzőmeccsekkel és komoly tervekkel rendelkező közösséggé nőtte ki magát.

Most pedig itt az új alakulat, azaz Mi, az Egy cipőben Cegléd Sportegyesület. Ennek gyökerei még a Covid idejére nyúlnak vissza, amikor bedobtam egy 24 órás futás megszervezésének ötletét, ám évekig „csak” lelkes résztvevője voltam az eseménynek. Tavaly azonban már szervezőként vetettem bele magam a munkába. Kezdetben Áronnal dolgoztunk együtt, majd csatlakozott Viki, végül pedig hamar egyértelművé vált, hogy Carmen kitartására és teherbírására is szükségünk van. Az esemény során kialakult egy kicsi, de rendkívül erős mag, amely később megszervezte a Futók bálját is, hogy tovább erősítsük a sport közösségformáló erejét, és megünnepeljük azt a különleges kapcsolatot, amit a futás, sport képes létrehozni emberek között.

Ma már tízen vagyunk. Különböző személyiségek, különböző történetekkel, de egy közös szenvedéllyel: a sporttal. Ez az, ami összeköt bennünket, és ami mentén a jövőben is szeretnénk értéket teremteni.

Számomra a sport soha nem az eredményekről vagy az érmekről szólt. Sokkal inkább az emberekről, az önmagammal való viszonyomról és a közösségről.

Az én hitvallásom, hogy „aki időt szán a mozgásra, az időt nyer az életre”.

Közösségi futóeseményeink

Cegléd 24 órás futás

Időpont: 2026. szeptember 26-27, 9:00-9:00

Helyszín: Ceglédfürdő melletti tóparti futókör

A Ceglédfürdő melletti tóparti futókörön évente megrendezett, különleges 24 órás közösségi futóesemény. A résztvevők saját céljaiknak megfelelően annyit futnak, amennyit szeretnének, azonban a rendezvény teljes időtartama alatt legalább egy futónak folyamatosan a pályán kell lennie.

Futók Bálja 2026

Időpont: 2026 február 28

Találkozó helye: Kossuth Étterem Cegléd

A neve bál, de a hangulata inkább egy felszabadult, közösségépítő buli. A Futók bálja egy olyan est, ahol futók, sportolók, sportolni vágyók és egyszerűen csak jófej emberek ülnek egy asztalhoz, együtt vacsoráznak, beszélgetnek és ünneplik a mozgás örömét.
A báli jelleget a szépen feldíszített terem, az elegáns környezet és a tombola adja, de a fókusz nem a merev formalitáson van, hanem a jó hangulaton és az emberi kapcsolatokon. Ez egy igazi party, ahol hasonló érdeklődésű emberek találkozhatnak, új ismeretségek születnek, régiek erősödnek meg, és mindenki önmaga lehet — akár futócipőben, akár elegánsabban érkezik.
Ha szereted a mozgást, a közösséget és az olyan estéket, ahol a sport összehozza az embereket, itt a helyed.